Létezéstechnika



Letűnt kultúrák ősi mestersége volt az ember önmegismerésének folyamatos fejlesztése. A civilizálódás során azonban elkényelmesedtünk, ellustultunk.
Nem nevelejük önmagunkat, nem próbáljuk ki a különböző módszereket, nem élünk a képességeinkkel melyek a rendelkezésünkre állnak.
Kész válaszaink vannak, melyeket a rossz szokásaink alakítanak ki. Másoktól kérünk tanácsot, sőt, ha lehetséges, akkor másokra hárítjuk a felelősségeinket is. "Nem én tehetek róla! Én csak a körülmények áldozata vagyok!"
A könnyebb utat választjuk. Panaszkodunk, ahelyett, hogy kezünkbe vennénk a saját életünk irányítását. Mindenre van "pirulánk",ahelyett, hogy végigmennénk az önismeret útján. 
Hol van a belső történéseink ellenőrzése? Sőt! Hol van itt a belső történéseink megismerése, megfigyelése egyáltalán?
Nagyon leegyszerüsítjük a dolgokat. Van a beteg ember és van az egészséges. Pedig ennél színesebb és árnyaltabb az élet. A konfliktusok, az összeomlások és újrakezdések is kóros jelenségek, ám az ember képes ezeket elfedni és csak akkor kap észbe, ha már nagy a baj. Pedig, ha felismernénk, hogy ezek a buktatók, amíg még kicsik, könnyedén átléphetők, csak kis erőfeszítés, önmagunk megismerésére lenne hozzá szükség. 
Önfigyelem, önfejlesztés, szemléletváltozás. Ebben segít a helyes létezéstechnika

De mi is az valójában? 
  • Felkészülés a mindennapos küzdelmekre/szellemi önvédelem
  • Belső kiegyensúlyozottság, stabilitás
  • Önfegyelem és önfigyelem képessége
  • Szükségleteinek és céljainak ismerete
  • Együttélés és kapcsolatteremtés másokkal
  • Alkalmazkodóképesség és a tolerancia kialakítása
  • Felelősségvállalás
  • A szeretet érzésének kiépítése


Ezáltal leszünk képesek zavarosabb helyzetekben eligazodni, meglelni a saját utunkat. Általa nem a folytonos védekezésre fordítjuk az energiáinkat, ellenben megőrizzük egységünket és változásra való képességünket. Azaz, nem éppen csak túléljük, hanem  megéljük az életünket.

Természetesen jogos a kérdés: Hogyan sajátítsuk el a helyes létezéstechnikát?

Legfőképpen nagyfokú nyitottság és rugalmasság szükségeltetik hozzá. Aztán kell még hozzá sok- sok önismerkedés. Ám szerintem a legfontosabb a pozitív dolgokra való koncentrálás és a SZERETET. A ma élő ember tele van negatív érzelmekkel, feszültségekkel, szorongással, sértődöttséggel, bánattal, haraggal, félelemmel. Ám, ha árad belőlünk a szeretet és meglátjuk az életében a jót, a szépet, a lelkesítőt, azaz tudatosan  odakoncentrálunk ezekre, akkor a rossz érzések helyét át fogják venni a kellemes dolgok. Mert, ahogy az elején is említettem, ezek a képességek ott vannak mindannyiunkban, csak élni kell vele!

A cikk -sok más érdekesség mellett - a HarmoLife.com-on is olvasható!


/ Írásomhoz nagy segítséget adott Dr. Eke Károly: Lélek és test c. könyve /



0 megjegyzés: