Nyár és búzavirág


Szikrázó
az égbolt,
aranyfüst a lég,
eltörpül
láng-űrben
a tarka vidék.
Olvadtan
a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött
utaznak
izzó gyöngyszemek.
Ragyogó
kékségen
sötét pihe-szál:
óriás
magányban
egy pacsirta száll. 


/ Weöres Sándor: Kánikula /





Egy újabb szépséges és kedves "gaz", mely gyógynövény is egyben. Egyéb nevei is aranyosak: dődike, égi virág, gabonavirág, kék búzavirág, sukollat, vadpézsma, imolya, kék konkoly.

Mint a gabona gyomnövénye, megművelt területeken fordul elő, különösen a búza- és rozsvetésekben, de sajnos a mai gyomirtózások következményeként egyre ritkábban találkozhatunk vele a búzamezőkön.

Ha mégis hozzájutunk, akkor a kék virágot gyűjthetjük, gömbös fejével együtt, majd otthon kitépkedve a szirmokat, árnyékos helyen szárítsuk. Napon nem szabad, mert elveszíti szép kék színét, ami gyógyító hatását is adja.



Mire jó?
Forrázatát külsőleg szemgyulladásra borogatására, toroköblögetésre használhatjuk. Teáját magában nem fogyasztjuk, adalékként a drogját étvágyjavító, görcsoldó, erősítő teakeverékekhez adhatjuk.

Ezen kívül:
  • A gasztronómia ehető virágként használja, édeskés, fűszeres ízű, kicsit szegfűszeges illattal.
  • Füstölő porba is teszik, hogy a színe tarkább legyen, de az illatot csökkenti.
  • Dísznövényként kertekben, virágboltokban lehet vele találkozni.

Alapvetően nem egy mindennapi használatra ajánlott gyógynövény, már csak az előfordulásának ritkulása miatt is a háttérbe szorult. Az ára elég borsos (az Ázsia- boltban kapható, 10g 700 Ft körül volt, máshol még nem találkoztam vele), így aztán szemborogatásra marad a kamilla, és a torkot sem e virágggal fogjuk öblögetni. De ha már nyár és búzamezők, akkor itt a helye a búzavirágnak is!

A végére egy kép egyik kedvenc festőmtől, 
Vincent Van Gogh-tól. Búzamező pacsirtával (és természetesen búzavirággal!).




"Kétségtelenül egyike Van Gogh leginkább szívből jövő, legösztönösebb képeinek. A búza szinte megfoghatóan valóságos. A kezdetet, a reményt és a vágyódást szimbolizálja, ahogy a piciny pacsirta elhagyja a földön levő fészkét - felszárnyal a felhős ég felé, ahol majd teljes szívéből dalolni kezd. Ez a festmény szinte megszólal - és szerencsések vagyunk, hogy a pacsirta örökké énekelni fog nekünk. Csak az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e meghallani vagy sem?"
DeCourcey



0 megjegyzés: